Nyugodt szívvel hajthatom álomra a fejem, immár saját és gyermekeim ízlése hatósági, ízléshatósági védelmet élvez.
Az ízléshatóság persze nem működhet ízlésvédelmi törvények nélkül, sebtében azt is gyártani kellett hozzá. Hiszen demokráciában élünk, itt jogállam működik. Gyorsan legyártották tehát a gyártók teljes megelégedésére az európainak ítélt terméket, az ízlésvédelmi törvényt, azonban az – mint utóbb kiderült - nem exportálható, a külföldnek nem kell.
Törvény védi tehát ízlésem rendjét, és hatóság vigyázza azt. Demokráciánkban a törvény nem engedélyezi az ízléshatóság fegyverhasználatát, kaliberek helyett milliókkal lövöldözhetnek csupán.
És, ahogy az a folyamat természetéből törvényszerűen következik, az ízlésünk rendjét törvénnyel védők ennyivel nem találhatják kerek egésznek a gondolkodás felügyeletét: egy rendőrséghez, így az ízlésrendőrséghez is szervesen kapcsolódik az informátori háttér.
A törvényalkotás fiataljai keresztényi indíttatásból az ízlésrendőrség által felügyelt médiában felhívást tesznek közzé: minél többen segítsék az ízlésrendőrséget be- és feljelentéseikkel! Legyenek az ízlésrendőrség szorgalmas bejelentői, besúgói, ügynökei.
És hogy mi lesz a dolguk ezeknek a bejelentőknek? Természetesen a média termékek buzgó figyelése, és amennyiben az ízléstelen, közerkölcsöt sért, lehangoló stb. azonnal jelenteni kell a majdan számára kijelölt kapcsolattartónak.
Nyilván, szorgalmas munkavégzésük során figyelik a tévét, az internetes blogokat, eljutnak a mozikba, színházakba is. És sűrűn jegyzetelve felmérik, kinek tetszett a műsor, kik tapsoltak lelkesen, avagy kevésbé lelkesen. És eljutnak majd a tömegrendezvényekre is...
